Krisztusban Kedves Testvérek!
„Ha ez próféta volna, tudná, ki
és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő” Hallottuk az imént az
evangéliumi történetben. A farizeus szóhasználata nagyon világosan kifejezi
saját látásmódját, véleményét Jézusról. Mi az, amit ő tud? Mi az, amit Jézus
tud és mi az, amit a bűnös nő tud? Legalább három különböző tudás jelenik meg
ebben a történetben. Mondhatjuk azt, hogy mindháromban van bizonyosfajta
tapasztalat és bizonyosfajta elvárás.
Az első már a farizeusi meghívás
elfogadásánál történik. Nem tudunk olyan eseményről, hogy Jézust meghívják
valahová és ő azt ne fogadná el. Függetlenül attól, hogy milyen fogadtatás és
magatartás várható, Jézus mindenkihez elmegy, aki akármilyen szándékkal
közeledve is hozzá, meghívja őt. Ebben a magatartásában egy végtelen szabadság
van. Tudja, hogy nem a szituáció határozza meg őt, hanem ő a szituációt. Tud
bármilyen körülmények között is úgy viselkedni, hogy az nem önmaga lejáratása
lesz, hanem egy sajátos tanúságtétel. Létének, lényegének olyan ajándékozása,
amely minden helyzetet föl tud emelni. Természetesen nem egyformán, függően
attól, hogy ki, hogy és mire hajlandó nyitott lenni, ahogy látjuk a történet
kifejletében is.
Még az események hátterében,
általunk nem ismert körülmények között, de feltételezhetően van egy különleges
tudása a bűnös asszonynak is. Aki készül arra, hogy egy teljesen idegen ember
házában egy valójában idegen embernek sokak előtt megmossa és illatos olajjal
megkenje a lábát. Készült erre, mert volt benne egy olyan tudás, amit Jézusról
birtokolt még akkor, amikor személyesen talán nem is találkozott vele.
Teológiailag nagyon sok mindent lehet a krisztológiában Jézusról elmondani.
Dogmatikus könyvek kötetei foglalják össze, hogy ki is ő tulajdonképpen. A
kérdés az, hogy mindez a tudás hova vezet? Ennek az asszonynak,
feltételezhetően hallomásból, nagyon kevés dogmatikus hite alapján volt egy
különleges éleslátása: a hite, hogy Jézus megbocsájt. Ő az, aki fölébe emeli az
embert önmaga gyarlóságának. Ő az a szent, aki ezzel a szentségével nem lenéz,
megítél, pellengérre állít, hanem meggyógyít. Kétszer is az asszonyhoz fordul
és szól hozzá: „Bocsánatot nyertek bűneid, menj békével!”, illetve „A hited
megszabadított téged. Menj békével.” Az asszony tudásából béke fakadt.
Képzeljük el, hogyan
folytatódhatott a lakoma ezek után. Nagy vendégség, a tömeg kérdése: ki ez, aki
még a bűnöket is megbocsájtja? Az asszony elmegy, a farizeus ott marad
Jézussal…
Hogyan lehet ebből jól kijönnie?
A sok tudás között ez a kérdés nyitva marad. Nem tudjuk, hogyan folytatódik a
történet. Volt-e a farizeusban megtérés, megváltozik-e a hozzáállása,
kialakul-e benne is a hit? A dolog kétesélyes. Ha ott helyben leborult volna és
sírva elismeri előítéletes magatartását, azt biztos leírta volna az
evangélista. Annak következményei lettek volna. A tömeg elgondolkodtató módon
nem hitvallásba kezd, hanem csupán egy bizonytalan kérdést tesz föl: „ki ez,
hogy még a bűnöket is megbocsájtja?” Ebben a kérdésben csak egy formális dolog
megállapítása van: az, hogy Jézus fölmenti az asszonyt tettei következményétől.
Visszafogadja közösségébe, nem ítéli el. De ez magában hordozza azt is, hogy az
a bűnbocsánat ténylegesen bensőleg is megtörtént? A kérdés anakronisztikus.
Hiszen abban a korban teológiailag nem volt így különválasztva a kettő. Ha
valakit a közösség visszavett, vagy arra hiteles személy tekintélyével
visszafogadott, akkor a bűnbocsánat megtörtént. A külsődleges, mondhatjuk úgy,
jogi rendezés teljes rendezést jelentett. Ahogyan Dávidnak Nátántól kapott
szavai is ezt jelentik, bár ott a próféta így fogalmaz: Az Úr is megbocsájtja
bűnödet. A próféta csupán kinyilvánítja Isten bocsánatát. Itt viszont egész
másról van szó. Jézus saját tekintélyével mondja: bocsánatot nyertek bűneid.
A
bűn elkövetését követő jézusi lábmosás és olajjal megkenés azt jelenti, hogy a
bűn elkövetése Jézus elleni vétek volt. És ez az a tudás, ami különleges ebben
az asszonyban: tudta, itt most nem arról van szó csupán, hogy ő valahol valakikkel
bűnt követett el, hanem hogy azt az örök Istennel szemben, az ő igazsága és
igazságossága ellen tette. Ez az örök Isten pedig Jézus. És ez az, ami a
vendégek kérdésében fölmerül, az ő ismeretükben kérdéses: ki Ő? Nekünk is meg
kell kérdeznünk: ki ez a Jézus? Megvan-e az a hitem, ami a bűnbánó asszonyban
volt: Jézus az, akit minden egyes bűnömmel, gyarlóságommal megbántok és aki
minden vétkemet képes és meg akar bocsájtani? Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése