Krisztusban Kedves Testvérek!
Arról elmélkedve, hogy milyen csodálatos ajándékot kapott az
emberiség az Istentől az Oltáriszentségben, sokszor előkerül annak a
szempontja, hogy ez a kegyelem azért is különleges, mivel olyan egyszerű, olyan
hétköznapi, magától értetődő. A maga puritánságában, mindennapiságában és mégis
csodálatos gazdagságában elénk tárja Isten lényegét: alázatos, mégis tökéletes
teljességét.
Ez az egyszerűség és magától értetődés azért mégsem annyira
egyszerű. Nemrégiben hallottam egy használaton kívülre került szélmalom
összedőlésének hírét, ami jócskán indulatokat gerjesztett, mivel a malom
felújítására és csupán az állagmegőrzésre is több millió forintot költöttek,
mégis összedőlt az épület. És akkor még nagyon messze volt a malom attól, hogy
ne csak múzeumként, hanem ténylegesen működjön. Egyik ismerősöm néhány éve
fogott bele szőlőtermesztésbe, hát bizony néha keserves fáradsággal járó
munkába kezdett, ahogy a blogos beszámolóit olvasgathatom.
A mai evangélium a halak jelenlétéről is szól, bár a három
szinoptikus, Máté, Márk és Lukács közül, akik a történetet elbeszélik, csak
Márk jegyzi meg, hogy a halat is szétosztották. És éppen a mai evangéliumi
részt megelőző fejezet számol be a csodálatos halfogás történetével arról a
gyötrelemről, ami a halászok életében megjelenik: milyen nehéz a betevő
falathoz eljutniuk.
Tényleg olyan egyszerű, magától értetődő ez a csodálatos
adomány, ahogy azt szimbolikusan gondoljuk? Korunk modern embere szeretne
visszatérni az egészséges táplálkozáshoz és ehhez a technika eszközeit is
beveti: nem egy háziasszony próbálkozik azzal, hogy otthon süsse meg a család
tartósítószerek nélküli kenyerét. Nem egy egyszerű fáradozásba kezdve ezzel és
akkor még nem beszéltünk a gabona beszerzéséről és megőrléséről.
Biztos, hogy olyan egyszerű dologról beszélünk a kenyér és a
bor, mint isteni jelenlét hordozóiban?
A napokban a vallásosság témakörében vizsgáztatás közben
kérdeztem meg az egyik növendéket arról, hogy az eucharisztikus áldozatban hol
jelenik meg az emberi munka gondolatköre. Egy kis rávezetés után, de sikerült
megtalálnunk a kérdésre adandó válasz kulcsszavát. Megtaláljuk-e azt a szót
magunk is, ami arról szól, hogy ebben az egyszerű, mégis végtelen ajándékban
hol is jelenik meg a munkánk, a fáradozásunk elismerése, Istenhez emelése?
Aki csak vasárnaponként jár szentmisére, annak kicsi az
esélye, hogy ezt az utalást meghallja, ha maga nem ismeri a liturgia szövegét
fejből. Hétköznap is csak akkor van alkalmunk hallani az utalást, ha csendes
misén vagyunk. Ez az utalás pedig nem más, mint a felajánlás kétszer is
megismétlődő mondata: Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te
bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk neked, mint a föld termését az
emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere. Válaszunk:
Áldott legyen az Isten mindörökké. Majd pedig hasonlóan: Áldott vagy Urunk,
mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked,
mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a
lélek itala. Áldott legyen az Isten mindörökké.
Ebbe a két mondatba foglalja bele szimbolikusan az
anyaszentegyház liturgiája azt a megszámolhatatlan fáradozást, munkát,
izzadságot, gyötrelmet, amit bármelyik ember önmaga, vagy övéi szolgálatára
minden nap felvállal. Bár a kenyér és bor egyszerű, mindennapi adomány, mégis
magában hordozza ezt a számtalan áldozatot, valamennyiünk fáradozását.
Tűzzük
ki célul, hogy az elkövetkező egy évben részt veszünk legalább egy alkalommal
ennek hálaadásaként egy olyan szentmisén, ahol magunk is hallhatjuk az
imádságnak ezt a két mondatát, tudatosítva azt, hogy Isten mennyire látja,
tudja mindennapi fáradozásunkat, és belefoglalja azt sajátjaként megváltó,
Eucharisztikus Keresztáldozatába. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése