Vasárnapi elmélkedés Wekerle 2016.04.03. Húsvét 2 vas Irgalmasság Vasárnapja

Krisztusban Kedves Testvérek!

Egy-egy mozzanatot kiemelve a mai szentírási részekből felismerhetünk egy sajátos módon összetartó gondolatsort. Az Apostolok Cselekedeteiben olvastuk a következő mondatot: „Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni”. A Jelenések könyvében a látomást megélő János apostol „mint egy halott borul a látomás lába elé”, az evangéliumi részben pedig a hitetlenkedő Tamás történetével találkozunk. Mindhárom rész olyan emberi gyengeségről szól, amely összeomlik az isteni misztérium tapasztalatában, jelenlétében saját gyarlósága láttán és ezért különleges megerősítésre van szüksége.

Gyarlóságunk ilyen tapasztalatát múlja fölül Isten, amikor külön-külön fordul hozzánk: akár úgy, hogy még az árnyékunkba is beleajándékozza gyógyító erejét, vagy ha már nem is merünk közeledni feléje, akkor lehajol hozzánk, megérint minket a jobbjával és biztat: „ne félj”, vagy mint Tamás apostol esetében: külön a hitetlenségünk gyógyítására megjelenik és megadja, hogy kezünkkel érinthessük őt.

Ezek a gesztusok túlmennek azon a jóságon, amit általában tulajdonítunk Istennek, mert ezekben különutas módon kerül közvetlen közel hozzánk a szent Isten. Nem véletlen, hogy amikor ennek tudatára ébredünk, akkor kiemeljük a hétköznapokból, de még az ünnepnapokból is ezt a tapasztalatot és a legnagyobbhoz, a megváltás, a Húsvét ünnepéhez kapcsoljuk azt.

Így bontakozik ki a mai vasárnap teológiai tartalma: az isteni irgalmasság vasárnapjának gondolata, amit akár a Jézus Szíve tisztelet, akár a lengyel származású Fausztina nővér által kapott Isteni Irgalmasság képében és tiszteletében mélyíthetünk el. Mindkettőben az a túláradó és hozzánk fölülmúló módon lehajoló isteni jóság fogalmazódik meg, amelyet a legnagyobb bűnösöknek, a hitetleneknek és azoknak tartogat a Mennyei Atya, akik a legtávolabb vannak Tőle és még csak nem is gondolnak arra, hogy helyzetük a hit terén jobbra fordulhat.

De Isten soha nem feledkezik meg egyetlen gyermekéről sem, mindannyiunkat számon tart és hajlandó bármelyikünk lelki boldogulása miatt személyes lépéseket tenni. Ezt a személyességet és közvetlenséget állítja példaként elénk Ferenc pápa is, hogy mi is így legyünk irgalmasak.

Bekapcsolódásunk ebbe az ajándékozásba nekünk is elhozza a személyünkhöz szóló kegyelmet, amelyre itt és most, épp ma szükségünk van ahhoz, hogy a hitünk megerősödjön, szeretetünk megújuljon. Már csak arra van szükségünk, hogy mint Tamás apostol, merjük mi is kinyújtani a kezünket és megérinteni felebarátainkban is az Urat, aki így vezet magához a szentségek és a Szentlélek ajándékainak fénysugarával. Amen.