Krisztusban Kedves Testvérek!
Képzeljük bele magunkat a mai evangéliumi helyzetbe: egy
halászhajó legénysége egész éjszakai eredménytelen fáradozás után találkozik
egy szakmailag képzetlen tömeggel, amelyet egy ács vezet. A tömeg számára a
vízpart nem más, mint egy jó színház, a vízen ringó bárka a színpad közepén,
ahonnan jól lehet hallani a beszédet. Még abban is megakasztják a halászt, hogy
az eredménytelen fáradozás után mielőbb hazatérjen. Hiszen mennyivel másabb úgy
elfáradni, hogy van eredménye a munkának, mint reggel vesztegelni a part
mellett, üres hálókat mosogatva. Tehát ha jól belegondolunk, két teljesen más
indíttatású csapat találkozik, messze össze nem illő célkitűzéssel, hangulatban.
Ekkor Jézus megszólítja Pétert, hogy vigye be őt a vízre.
Hogy miért, miért se, ezt nem tudjuk, de Péter megteszi. Talán azt mondja
magában, ez a nap már úgyis veszve van, most már teljesen mindegy, mi lesz. Meg
talán kellemetlen is lett volna a nagy tömeg előtt nemet mondani a vándortanítónak,
akikből több is lehetett abban az időben. A lényeg, hogy megteszi Jézus
kérését.
Ami a beszámolónak a különlegessége, hogy egyáltalán semmit
nem tudunk arról, hogy Jézus miről beszélt, pedig sok hívő gondolhatná azt,
hogy csak a legfontosabbat nem írta le ennek hiányában az evangélista, Lukács,
akitől két hete olvastuk: „mindennek pontosan utánajárt”. Hát úgy látszik, a
pontosság mást jelent az ő fogalmai és mást a mi fogalmaink szerint. Mindenesetre
ez a tanítás elég volt arra, hogy a fáradt, depressziós, kilátástalan Péter a
többi szakember, halásztársai előtt olyat tegyen, ami teljesen ellentmond a
szakma előírásainak. Először elment bérhajósnak, most meg ezzel ássa alá
tekintélyét. Nem véletlen, hogy meg is jegyzi: „a te szavadra - kivetem a hálót”.
Mert ezek a szavak követték az általunk ismeretlen
korábbiakat, ami elég volt Péternek, hogy kövesse ezeket. Teljes szakmai
becsületét kockáztatva ezzel. De megteszi, mert olyat hallott, ami neki ehhez
elég volt. Úgy tanított Jézus, mint akinek hatalma van. Aki tudja, hogy mit
beszél, mit csinál, mit kér tőle is.
Kedves Testvérek! Korunk bizonytalan kilátású döntéseiben nem
éppen erre van nekünk is szükségünk? Függetlenül attól, hogy akkor ott Jézus
mit mondott, mert valószínű, hogy az adott helyzetre alkalmazta mindazt, amiről
esetleg máshol már beszámolt az evangélista. És erről akar az evangéliumi
történet beszámolni: úgy beszélt, mint aki bár hatalmával megijeszti az embert,
mégis meg tudja nyugtatni.
Ne félj! Mondja Péternek, de mondja valamennyiünknek. Mert
aki a bárkájába beengedi Jézust, aki figyelni tud arra is, aki nem a saját
bandájához tartozik, aki hálótakarítás helyett tanulni is képes, azt a Mester
fölzaklatja, de meg is nyugtatja. Emberhalásszá teszi. Olyan feladatot ad neki,
aminek az eredménye bár lehet, hogy a hálóját szétszaggatja, de meg nem
büdösödik hanem örök gyümölcsöt terem. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése