Krisztusban Kedves Testvérek!
Pedagógiai szempont vezeti Anyaszentegyházunkat akkor, amikor
hosszabb időszakokat szentel bizonyos témáknak akár egy liturgikus év
beosztásában, akár egy egész esztendő odaszentelésében. Gondoljunk csak a
mostani farsangi időszakra, vagy a karácsonyi időszakra, de mindjárt itt van a
nagyböjt is. A tematikus évekre pedig nagyon könnyen visszaemlékezünk, például -
a teljesség igénye nélkül-: Szent Erzsébet éve, Biblia éve, papság, család,
szerzetesség és most az irgalmasság évére.
Sok oldalról lehet egy-egy kérdést megközelíteni és ez nagyon
hasznos arra, hogy több mindent megtudhassunk a fölvetett témáról, a több
szempont elmélyíti, illetve az időben többszöri elmélyítés mintegy lehetetlenné
teszi, hogy az ember ne vegye észre az adott témát. Amikor még a csapból is ugyanaz
a téma folyik, akkor működik ez a pedagógiai módszer, mint ahogy a reklám
természetéről is olvashatjuk: a méret, a gyakoriság, a mozgás és a helyérték
szempontjai hatékonyan működnek.
Bár ezekben a technikákban, amelyek komoly anyagi
feltételekhez kötöttek, az egyház nem annyira járatos, de abban legalább igen,
hogy a gyakoriság szempontja mellé a téma mélységi feltárását is hozzátesszük,
amire a befolyásolásipar nem törekszik. Attól, hogy jobban „vesszük” a fölvetett
témát, magának az egyházi reklámozónak igen kevés direkt vagy indirekt haszna
származik. Sőt… ha úgy vesszük néha még akár önveszélyes is egy-egy téma,
gondoljunk csak éppen az idei irgalmasság év címképére, amin Jézus, mint az
irgalmas szamaritánus egy teljesen vad idegennel, saját energiái
befektetésével, ellenszolgáltatás reménye nélkül teszi a jót.
Így, ebben a közegben fogalmazódik meg az irgalmasság testi
és lelki cselekedeteinek kiemelése, ahogyan arról már korábban mi is
elmélkedtünk itt. Amihez kötődik a mai szeretethimnusz részlete is, mint a
múltheti elmélkedésünk házi feladatának megjelenése: ezek azok, vagy inkább ez
az az értékesebb adomány, amire törekednie kell a keresztény embernek.
Ami viszont a téma mai elmélyítését illeti, az Szent Pálnak
az irgalmasság testi cselekedeteire utaló mondata, mely így hangzott:
„Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő
áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.”
Ez egy olyan megdöbbentő és megállító mondata az apostolnak,
ami bár magában hordja a szeretet filantróp, altruista szempontját, de egy
dolgot mégis elveszít. Mégpedig a saját természetfölötti hasznát, ami nem
anyagi természetű. Ez a hiány azt jelenti, hogy ez az egész mit sem ér, ha
ebből a szeretetből hiányzik valami. Mégpedig az, amit az evangélium kedvesség-hiányként
fogalmaz meg: „egy próféta sem kedves a saját hazájában”.
Kedvesnek lenni
pedig azt jelenti, hogy az, akin segítek, nem csupán egy eszköz arra, hogy én
irgalmas legyek, a mennybe jussak, de semmilyen személyes viszonyom ne legyen
vele, hanem az, hogy érdekel az, hogy ki ő és miért ő, milyen és miért ilyen,
hova tart és hová viszi az én irgalmas cselekedetem, mert enélkül a szempont
nélkül ezt a jót megtehette volna egy kolduskielégítő automata is.
Befogadok-e, elfogadok-e, önmagamat adom-e vagyis
találkozom-e a másik személyével irgalmasságomban, vagy sem? Ez itt a természetfölötti
kérdés. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése