Krisztusban Kedves Testvérek!
Anyaszentegyházunk a mai naphoz is több teológiai tartalmat
kapcsol. Gyökereit Dél-Amerikában találjuk az 1700-as évek közepén, melynek üzenete:
Mária istenanyasága. Ahogyan az idei irgalmasság éve a II. Vatikáni Zsinat
befejezésének 50. évfordulójára fogalmazódik meg, úgy az Efezusi Zsinat 1500.
évfordulóján – 1931. december 24-én - került évenkénti ünneplésre ez az ünnep,
dátuma pedig október 11.
Kihirdetésének célja volt, hogy Mária isteni anyasága
által a hívek lelkébe hatoljon a mennyei titkok tanítása, a názáreti család
példaképpé váljon, indítson a házasság méltóságára és a gyermekek oktatásának
hiteles és felelősségteljes magatartására. A nap teológiai tartalma pedig a
következő: Mária azért nevezhető Isten szülőjének, mert Jézus emberi
természete, akit Mária a világra hozott, kezdettől fogva egy volt az isteni
Igével. Jézus Máriában való megjelenésének első mozzanatától kezdve valóságos
Isten és valóságos ember. Így Mária Theotokosz, vagyis Istenszülő. Nem úgy,
hogy ő adja Jézusnak ezt a mivoltot, hanem úgy, hogy Benne jelenik az meg.
Ahogy minden édesanyában megjelenő emberi utód halhatatlan lelkének a hordozója
is az adott édesanya. Nem úgy, hogy azt ő adja neki, hanem hogy benne jelenik
meg.
1972-től Szent VI. Pál pápa január 1-jére teszi a béke
Királynőjének, Krisztus, a mi békénk anyjának ünnepét is ugyenezzel a teológiai
tartalommal. És a mai nap egy kicsit az ünnep ezen gondolatára fordítsuk
figyelmünket.
Feltételezhetően hosszú évszázadok múlva összeáll majd az a
kép, amit a XXI. századról úgy is megfogalmazhatnak, hogy ez az időszak a
háborúkra való készülődés egyetemes világmozgalma. Miután a XX. század átélte a
történelem két háborús világkatasztrófáját, elkészítette a leggyilkosabb
fegyvereit, végigélte a hidegháború történetét, nem tanult mindebből. Ha csak
azt nézzük, milyen nevelési mintákat kapnak a gyermekek, fiatalok, azt kell
majd megállapítaniuk, ami számunkra olyan természetes, hogy tudatos és
közvetlen háborús magatartásra neveljük első pillanataitól gyermekeinket. Csak
nézzük meg az idei karácsony legnagyobb mozidurranását, ami bár kihelyezi ezt a
tevékenységek a csillagközi régióba, de nem nehéz fölfedezni a különböző szereplők
mögött a földi csoportokat, mint ellenségképet, főleg akkor, ha azt vesszük
figyelembe, hogy nem csak csillagközi cirkálóink nincsenek, de még csak a
Holdra kimerészkednünk is hihetetlen anyagi és technikai áldozatot igényel, ami
körülbelül annak felel meg, mintha a vikingek szerettek volna turistajáratot
szervezni az Atlanti óceánra. A veszély, amelyet kultúránk sugall, egy
hihetetlen projekció: földi konfliktusainkat kilőjjük a világűrbe úgy, hogy
közben mi itt maradunk erőszakos megoldási javaslataival.
De természetesen olyan szóhasználattal, hogy mi
tulajdonképpen csak kultúránkat, értékeinket védjük meg azoktól, akik azt
tudatosan le akarják rombolni és a jogosan megszerzett életszínvonalunkat
veszélyeztetik és el akarják venni tőlünk. Ahogyan a béke Hercege, Jézus egész
más beszédformákkal és cselekvési mintákkal kommunikált, úgy lenne hasznos
keresztény gyökereit nem ebből a szempontból emlegető Európánknak közelítenie
ezekhez a mintákhoz és arról tanúságot tennie, ha egyszerűen csak túl akar élni.
Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése