Vasárnapi elmélkedés 2015.12.27. Szent Család vasárnapja

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai nap, karácsony nyolcadába eső vasárnap az úgynevezett Szent Család vasárnapja. Ahogyan az egyházi év ünnepkörei végén Szentháromság vasárnapjával összefoglaljuk az Isteni Közösség tagjainak egységét, úgy tekintünk most annak a bensőséges családi közösségnek az egységére, amelyben Jézus embersége kibontakozott. Ahova érkezett, ahol megszületett és ahol felnövekedett.

A liturgia első könyörgése „ragyogó példaként” állítja elénk ezt a családot, ezért is nevezhetjük azt szentnek.

A különlegessége ennek a szentségnek az, hogy csodálatos példa mivolta ellenére a szentírási részek leginkább nem annak végtelen harmóniájáról szólnak, hanem sokkal inkább a nehézségeiről. Egyetlen részben sem olvashatunk a családi idillről többet annál, mint hogy „együtt vannak: Jézus Mária és József”. De hogy örültek, ujjongtak volna egymásnak, vagy hogy milyenek voltak a hétköznapjaik, arról konkrét szépet leginkább csak az apokríf iratok számolnak be, vagy a modern Jézus élete filmek, amik nagyon elképzelhetően állítják elénk a Szent Család mindennapjait: például ahogy Mária és Jézus viccelődnek egymással, vagy ahogy Szent József tanítja a mesterségére Jézust, vagy ahogy a gyermek Jézus akár egyedül, akár a kis Keresztelő Szent Jánossal együtt játszik.

Ehelyett mivel találkozunk? Néhány napja elmélkedtünk Mária és József feszültségéről, mikor József el akarja bocsátani a gyermeket fogant nőt, aminek hátterében ott van, hogy Mária az egész vele történt eseményről egy szót nem szól, gondolván, hogy majd elrendezi a dolgokat az, aki okozta… De ott van a szálláskeresésük, ami mai környezetbe ágyazva könnyen végződhetne úgy, hogy a várandós anya látva a helyzetet, férjét vádolhatná azzal, hogy ilyen helyzetbe kerültek és hogy tehetetlenségében nem talál megoldást. De az egyiptomi menekülésük ugyancsak egy feszültséggel teli családi helyzet, a mai evangéliumi részről meg ne is beszéljünk: elvesztették a fiukat. Néhány hét múlva pedig halljuk azt a részt, amikor Jézust bolondnak tartották és a családtagjai utána mennek, hogy magukkal vigyék a megbolondultat, akitől meg is kapják: ki az én anyám és kik az én testvéreim?

Igen, ilyen egy ideális Szent Család. Mert ez életközeli, nem az élettől elszakadt, hanem nagyon a mi életünkről szóló is, mert ilyen körülmények között is ki tudják bontakoztatni azt, amit úgy nevezünk, hogy üdvösségtörténet. Az ő családtörténetük ezért hasonló ennyire a miénkre, hogy így mi is észrevehessük: a miénk is üdvösségtörténet. Minden gondjával, nehézségeivel, fekete bárányaival, szélsőséges vallásosságával vagy vallástalanságával, szét és összeborulásaival: a mi üdvösségtörténetünk, ahogy nevelődünk, megbocsájtunk, tanítunk életpéldánkkal és feloldozásokat adunk, megbocsájtunk és haragot tartunk.

Amit azonban nem hagyhatunk ki belőle az az, hogy a miénk. Hogy részt kell vennünk benne minden képességünkkel, foglalkozni kell vele, hozzá kell adnunk valamennyiünknek minden adottságunkat ehhez az üdvtörténethez. Akkor visz el minden görbe vonalával egyenes soron is az üdvösségre minden tagjával együtt. Amen.