2016. január 4., hétfő

Vasárnapi elmélkedés 2015.12.26. Szent István vértanú



Krisztusban Kedves Testvérek!


Valójában nem tudjuk, hogy Szent István vértanú mennyire ismerte személyesen Jézust, aki feltámadása után a Tamással való találkozásában ki is nyilvánította ennek másodlagosságát, egy biztos, hogy Istvánban olyan mély volt a személyes hit kegyelme, hogy nem jelentett neki kérdést az, hogy miatta föláldozza az életét. Ennek megerősítő jelei voltak szenvedése között azok a jelek és látomások, szavak, amelyekkel teljes mértékben hasonlóvá válik az Ő halála Jézuséhoz.

Ezzel pedig és azáltal, hogy a liturgia az ő halálát közvetlenül Jézus születésnapjához közel teszi, megjelenik a Krisztus követés alapvető szempontja: az, akinek születésnapját tegnap ünnepeltük, nem csupán azért jött, hogy a szeretet általános szépségére gondoljunk, ahogyan arról már korábban is elmélkedtünk, hanem azért, hogy valamilyen sokkal durvább emberi valóságban tudjunk sajátosan helyt állni. Még pedig az emberi mivolt gyarlóságát tudjuk legyőzni.

Megdöbbentő az az indulat, ami elfogta az Istvánnal szembenállók magatartását. Mi az az erő, ami arra képessé teszi az embert, hogy ennyire ellene támadjon felebarátjának? Az üdvösség féltése? A személyes meggyőződés, vagy a tehetetlenség?

Gondoljunk csak életünknek azokra a helyzeteire, amikor úgymond elvesztettük a fejünket indulatosságunkban és olyat tettünk, amit utólag nagyon szégyellünk. Valójában mi is történt velünk? És nincs más magyarázat, mint hogy elvesztettük a fejünket.

Értelmetlenül cselekedtünk dühünkben, emberhez méltatlanul viselkedtünk.

Szent István szelíden tűrő vértanúsága a Kisded erejéről szól, aki a Lélek által működik az életünkben. Ő tud erővel úrrá lenni minden pokoli indulatunkon, eszetlenségünkön, fejvesztésünkön. És ez az, ahol leginkább megmutatkozhat hitünk ereje. Ami a leggyarlóbb mivoltunkban emel önmagunk fölé. Ez mind Karácsony, mind az első vértanú emléknapjának üzenete.

Akarjuk-e birtokolni ezt az önerőt, ezt a hitet? Ha igen, nem kell mást tennünk, mint követnünk az egyházi év során előttünk kibontakozó isteni üdvtörténetet, ami személyes fejlődésünkké válik Szent István és valamennyi szent példája nyomán. Amen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése