Krisztusban Kedves Testvérek!
Az újszövetségi olvasmány emlékeztet minket arra, hogy Isten
sok ízben és sokféle módon szólt az atyákhoz a próféták szavával, most a végső
napokban Fia által szólt hozzánk, …aki szavával tartja fenn a mindenséget.
Amikor eljövünk a templomba, nagyobb ünnepeken különösképpen,
fontos számunkra annak az Igének, szónak a tartalma, formája, amivel szól
hozzánk az Úr. A karácsony mai liturgiájának sajátossága viszont az, hogy
többször is utalunk erre az Igére, isteni Szóra úgy, hogy gyakorlatilag maga
Jézus meg sem szólal annak folyamán.
Nem akarna tanítani minket ő, aki maga a kinyilatkoztatás,
maga az isteni Üzenet? Szó sincs róla, sőt… Nagyon is tanítani akar, de
kivételesen nem szavakkal, nem igékkel, hanem létével, főleg pedig hogyan és
hol létével.
Elmélkedjük át ezt a hogyan és hol lét általi üzenetet: Először
is Betlehemben vagyunk. Pedig a szent Családot csak távoli gyökerei kötik ide,
törvényi engedelmességük eredménye, hogy várandós édesanya és szegény kísérője szállást
keresve bolyongtak az éjszakában. Az isteni Ige üzeni ezzel, hogy ott tud és
akar lenni, ahol akár a legnagyobb bizonytalanság van jelen, ahol a
legrosszabbak a kilátások.
Ugyanígy üzen a társasága is: angyalok, csillag, pásztorok:
mind olyanok, akik nem szükségszerűek, mégis távolabbi értelemben az övéi közül
valók, hiszen sajátjai, a tulajdon népe nem fogadta be. Ebben a tényben pedig
annak az isteni üzenete van benne, hogy Ő félreérthető, összekeverhető, sőt,
alig felismerhető a gőgös, öntelt, elbizakodott ember számára. A világ nem
ismerte fel azt, aki által lett. Lehet-e elképzelni fájdalmasabbat annál, mint
mikor a gyermek megtagadja szüleit? Talán csak ennek fordítottja lenne
fájdalmasabb, ami csodálatos módon Isten és ember között lehetetlen, hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet, tökéletes
kiengesztelődést érdemeink nélkül, de ő soha nem tagad meg minket.
A hogyan-létére vonatkozik, hogy bár néma, mégis jelekkel
üzen. Olyan szimbólumokkal, amiknek tartalmát a mélyebbre tekintő, felszín mögé
kérdező ember tudja felfogni. Isten elvárja, rávezet bennünket erre a
látásmódra. Ezek a jelek pedig a liturgia szavaiban a következők: király és
fölemelt jobb, romok fölött dicső uralkodó, a nemzetek, a föld határai, próféták
és ragyogás, egyszülött és leboruló angyali karok, világosság és törvény. A
látható szimbólumok pedig a fehér szín az oltárterítőkön és a liturgikus
öltözetben, a virágok, az örökzöld fenyő, a jászol, ökör és szamár, angyalok,
pásztorok, szülők, almadíszek, fénykoszorúk. És mindezek különleges kavalkádja
még különlegesebben cseng egybe. Mindegyik kibontható tartalmat hordoz, amit
egyszerre itt most lehetetlen végigelmélkedni, de erre adatik a következő
néhány nap, hogy szemléljük a szótlan, csöndességében üzenő, kinyilatkoztató
Isten szavát.
Hogy meg fogjuk mindez által érteni az ünnep üzenetét, az
nyilvánvaló, hisz övéi közé jött, akik érteni képesek minden szavát és arra ráhangolódtak
az elmúlt hetek alatt. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése