Vasárnapi elmélkedés 2015.12.25. Karácsony - pásztorok miséje

Krisztusban Kedves Testvérek!

Karácsony reggelén az úgynevezett pásztorok miséjén szentírási örömhírünk az éjféli evangélium történetét folytatja. Angyalok jelentek meg a pásztoroknak, átadták nekik a hírt, ők pedig útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Bár mindez a közelben történt, mire az események végére jártak, mondható az, hogy lassan meg is virradt. Hajnalodott.

És erről a hajnalról mondja mai szentmisénk első könyörgése, hogy új ez a hajnal. Ennek az újdonsága az, amit most mi is keresünk.

Ha meggondoljuk, hosszú, közel 4,6 milliárd éve, hogy a Föld kering a Nap körül, mégsem mondhatjuk, hogy ez annyira unalmas dolog lenne, mivel egyes tudományos vizsgálatok szerint a Föld keringése, annak ritmusa teljes mértékben kiszámíthatatlan és előre meg nem mondható pontosan. Vagyis nincs két egyforma napkelte. Nem véletlen, hogy a Kisherceg is a maga apró bolygólyán ha gyönyörködni akart a napkeltében, vagy napnyugtában, csak kicsit kellett odébb tennie a székét és egy teljesen más eseményben volt része. A maga változatos gazdagságában megismételhetetlen volt minden egyes napkezdet, vagy nap vége.

De biztos, hogy a liturgia nem erre az újdonságra akar utalni, mikor az új hajnalról beszél, hanem arra, hogy itt most valamilyen minden korábbihoz képest más kezdet van bontakozóban. Már a kilenc hónappal ezelőtt ünnepelt Lélek működés elindította ezt a különleges hajnalt, pirkadatot, amikor még nem volt látható a felkelő Nap, de már tudni lehetett különlegességét.

Ez a Szentlélekben való újjászületés, a megújulás fürdője, ami kegyelmi ajándékával segít minket, hogy igaz életet éljünk és az örök élet reménye legyen osztályrészünk.

Az egy dolog, hogy a pásztorok beszámolóján csodálkoztak mindazok, akik azt hallották, hát még mennyire csodálkozik az emberiség, ha a gyermekről a születésének különleges körülményein túl még a személyére vonatkozó különlegességet is felismeri.

Mert a Gyermek nem önmagáért jön. Hanem azért, hogy népét megszentelje, akiket mostantól kezdve az Úr megváltottainak hívhatnak. Keresett városnak és nem elhagyottnak. Ez az az ajándék, amit ma megkap nem csak az emberiség a maga egészében, hanem az egyes ember is. Hiszen mindannyiunkért jött, hogy valamennyiünk életét áthassa az irgalom. Nem azért, mert igazak lettek volna tetteink, hanem mert Övéi vagyunk. Kivétel nélkül.

Ezt jelképezi, hogy heródesi királyok, napkeleti bölcsek csak ideig-óráig kerülnek Vele kapcsolatba, de az egyszerű, pásztori népek saját barlangistállójuk lakójaként köszönthetik Őt, aki mindvégig velük, velünk marad. Amen.