Krisztusban Kedves Testvérek!
Két nappal ezelőtt a következő evangéliumi részt olvastuk
Keresztelő János és Jézus összehasonlításaként: „eljött János, nem evett és nem
ivott, és azt mondták: ,,Ördöge van!'' Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és
azt mondják: ,,Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!”
A mai evangéliumi részletben Keresztelő Jánost kérdezi a tömeg, hogy mit is
tegyen. Ő nagyon bölcsen, nem falánk, borissza ember tanácsát, hanem a bölcs,
előrelátó, tapasztalt aszkéta tanácsait adja a népnek. Mégis belelátva az
emberek szívébe, felismerve a Jézusra vonatkozó kérdést, valami egészen
különlegeset állít: Ő csak vízzel keresztel, utcasarki cipőpuculóként még arra
sem méltó, hogy cipőt fűzzön Neki, míg Jézus Szentlélekkel és olthatatlan
tűzzel keresztel…
Egy olyan végtelen különbség mutatkozik meg ebben a
vallomásban, melyet Keresztelő Szent János teljes tudatossággal, küldetése
komolyságának vállalásával fogalmaz meg. Mégis végtelen alázatával felvállalja
saját mivoltát és megvallja Jézus minden szempontú másságát hozzá és minden
emberhez képest.
Nem a bölcsesség, nem az életmód adja meg a kettejük közötti
különbséget, hanem személyiségük, létük mivoltának a különbözősége. Soha senki
emberi bölcsességében, aszketizmusában nem lesz más, mint ember. És a Messiás
sem lesz soha semmilyen emberi mivoltában, sem másokkal együtt lakomázó, vagy
akár borozgató mivoltában sem más, akár hol született is – Izrael földjén-,
bárkinek a családjában is élt –az ács, és egy egyszerű leányzó karjai között -
Ő akkor is a Megváltó lesz. És nem lehet más, mert a lényege teszi azzá.
Mint ahogy az ember is mindig ember lesz, soha nem Isten, de
soha nem tárgy, soha nem csupán élőlény, soha nem csupán mint a teremtett
anyagvilág része, hanem test és lélek. Fizikai és halhatatlan szellemi valóság
egyvelege, aki ebben a mivoltában Isten gyermeke, és minden példányában az.
Egymástól teljesen különböző személyiségekkel, mégis teljesen azonos emberi
mivolttal, és ezáltal egymásnak elidegeníthetetlen testvérei vagyunk. Nem több,
de nem is kevesebb. Akár tetszik, akár nem.
És amikor a közelgő ünnepre készülünk, nagyon szemünkbe
ötlenek a különbségek: amit az egyik család így, a másik amúgy ünnepel meg. És
itt nem csak az anyagi különbözőségekre gondolunk, hanem az ünnep lelki
tartalmára. Amit nagyon egyformán kellene ünnepelnünk. Nem a karácsonyfák
egységes magasságában, azonos díszítettségében, hanem a születésnap mivoltában.
A Megváltóra figyelve, aki valamennyiünk testvéreként
született, de valamennyiünk családjában jelen van. Kezdjük faragni a lelki
jászlunkat, ahova legyen lehetőségünk befogadni Őt és kezdjük vetni a búzánkat,
hogy legyen lehetőségünk táplálkozni Vele, az Élet Kenyerével, mennyei
Testvérünkkel. Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése