Krisztusban Kedves Testvérek!
Az által a cselekvési sor által, amit Szent Pál a
Filippieknek javasol nagyon szépen megvalósítható a múlt heti liturgikus
kérésünk: jótettekkel mehessünk Urunk, Istenünk elé.
Így szól az apostoli tanítás: Könyörgök is azért, hogy
szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes
megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és
feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet
gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és
tiszteletére.
Egy pedagógiai folyamat gyakorlati megvalósulása tárul elénk
az apostoli üzenetben, aki imádságába foglalja a bontakozó filippi közösséget
és tanítja őket a jóra. Ott van a szerető, odafigyelő háttér, amellyel az
isteni Bölcsesség felé vezeti a rábízott közösséget, amelynek első feladata a
szeretetben való gyarapodás. De ez nem valamilyen általános dolog, ezért aztán
azt is kifejti, milyen konkrét lépéseket tegyen a közösség: helyes ismeret,
teljes megértés, döntés, fedhetetlen és gyümölcsöket termő igaz élet.
Joseph Cardijn bíboros a Belgiumban alapított keresztény
ifjúmunkás mozgalom számára (JOC) már kifejlesztett módszereként fogalmazta meg
ugyanezt a folyamatot a következő három szóban: láss, ítélj, cselekedj.
A sorrend szükségszerű, összekeverhetetlen, illetve mindhárom
része elhagyhatatlan. Sajnos sokszor vádolnak minket, hívőket, hogy olyan
ideából indulunk ki, amelynek kevés tapasztalati alapja van. Pedig ha jól
meggondoljuk: a valóság, a lét okát keresve a legbiztosabb alapot találjuk meg,
aki minden törvényszerűségnek, létrendnek háttere, maga a teremtő Isten. Hiszen
minden belőle fakad, az ő dicsőségének kisugárzása. Amikor a világot ismerjük
meg, Rá találunk. Minden tapasztalati vizsgálódás, kutatás hozzá vezet
közelebb.
De sajnos sokszor kimarad ebből a vizsgálódásból maga az
ember. Sokszor csak a rajtunk kívülivel foglalkozunk, s nem eleget azzal, hogy
milyen törvényszerűségek, körülmények, a szabad döntést befolyásoló okok
vezetnek minket cselekvéseinkben. Kevésbé tudatosítja a vallásos ember, hogy
mennyire részei vagyunk ennek a fizikai világnak, függünk attól, nem vonhatjuk
ki magunkat törvényszerűségei alól úgy, hogy közben még ítéletet is tudunk róla
mondani. Szabadok vagyunk. Nem abszolút, de önmagunkat meghatározó szabadsággal
bírunk. Ez a teljes megértés, a helyes döntés alapja. Mert döntéseket kell
hoznunk. Abból következően, hogy ítéleteket fogalmazunk meg. De a
kifejezésekkel bánjunk nagyon óvatosan, hiszen az ítélet nem jelentheti a másik
elítélését. Az nem a mi feladatunk.
S ha már egyszer véleményt alkottunk, döntöttünk, akkor
megvan az alapja a helyes cselekvésnek. Ami szem előtt tartja így a valóság
igazság tartalmát, amire Pál apostol figyelmeztet, de azt az irgalmasságot is,
amit az Irgalmasság évében mind többet szeretnénk mi is gyakorolni, hogy
tetteinket irgalmasságával ítélje meg Teremtő Istenünk. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése