Krisztusban Kedves Testvérek!
Egy emberről nagyon sok tulajdonságot el tudunk mondani, ha
megkérdezik tőlünk, hogy milyen is ő. A kifejezésben: tulajdon-ság benne van a
birtoklás, a tartósság fogalma, nem csupán egyszeri jelről van szó, hanem olyan
valamiről, ami meghatároz bennünket.
Az egészséges lelkületű ember örül annak, ha jónak tartják,
ha szeretik, ha kiegyensúlyozott kapcsolatban van a környezetével, önmagával,
ha pozitív tulajdonságai bőségben vannak jelen az életében. Ezek hátterében
adottságok, jellemvonások, karakterjegyek is állnak, de ott van a személy
felelős döntése, igyekezete, értékgyarapítása is. Minél inkább előbbre jut
mindebben, annál inkább mondhatjuk róla, hogy jó ember. Vagy ha egy
tulajdonságról beszélünk, akkor mondhatjuk, hogy erénnyé vált benne mindaz,
amit célként kitűzött maga elé.
A mai bibliai idézetek is erre tanítanak: a kis efratai
Betlehem Izrael népének maradékáról gondoskodik, élére áll, vezeti és mindezt
egy olyan harmóniában teszi, hogy az már több, mint egy valakinek a békés
cselekedete, mégpedig annyira több, hogy már ő maga a béke. Mai nyelven úgy
mondanánk, hogy róla mintázhatnák meg a béke szobrát.
S ugyanez a teljesség jelenik meg a Zsidókhoz írt levél
gondolatában is, amikor Krisztus eljön, hogy teljesítse az Atya akaratát.
Engedelmessége nem csupán egyszeri tette a sok között, hanem földi léte
beteljesítése, a küldetése az, hogy teljesítse Atyja akaratát. Ő maga az
engedelmesség, az önátadás, élete teljes odaajándékozódás.
Amikor mi keresztények sok más emberrel együtt karácsony
ünnepére készülünk, ez az a sajátosság, amitől a mi ünnepünk keresztény lesz:
mert mi nem csupán a szeretet ünnepére készülünk, mint olyan valamire, ami jó,
kedves és szükséges az emberi létben, hanem arra, hogy ez a szeretet engedelmességből,
másnak történő önátadásból, önkiüresedésből fakad. Nem csak jóságból,
jóérzésből, vagy abból, hogy ez itt a földön természetes és így normális, sőt…
Krisztus önátadása és önmagáról való lemondása egyáltalán nem földi, hanem
természetfölötti. Mert ha földi lenne, csak annyira szeretne, amennyire itt és
most jó.
Szeretete nem csak tulajdona lesz, amit valamikor birtokba
vesz, hanem létté válik. Nem múlandó, hanem örök létté. Miközben mulandóságában
az teljesen fölemészti őt, föláldoztatik, neki is tetsző. Égő és engesztelő
áldozattá válik, amit Mária is követ.
Lehet, hogy ez a fajta szeretet még nem egészen tetsző, nem
egészen vonzó nekünk. Hát nem csoda, ha úgy érezzük, van még hova fejlődnünk,
hogy mi is hinni tudjuk, hinni merjük mindannak a beteljesedését, amit az Úr
mond nekünk, rólunk. Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése