Krisztusban Kedves Testvérek!
Amikor az ember föltekint az égboltra,
kétféle dolgot keres ott. Az egyik azoknak a csillagoknak a képe, amelyeket
megszokott, amelyeket ismer. A helyük és egymáshoz való viszonyuk kiszámítható
biztonsággal található meg a tiszta égboltos éjszakákban. A másik dolog, amit
keresünk, a különlegességek: hullócsillagok, Nap vagy Hold fogyatkozások, újabb
égi jelenségek feltűnése, vagy régiek eltűnése.
Az égbolt tehát egy olyan
képeskönyv, amely egyszerre a stabilitást, változatlanságot, de a váratlan
események kiszámíthatatlan megjelenését is elénk tárja. Mindkettőnek
jelentőséget ad az emberiség égre figyelő része. Mindkettőben sorsuk
meghatározóját láthatják sokan.
És ezt a kettősséget a mai
szentírási részek szintén megjelenítik. Az ószövetségi történet Dániel próféta
könyvéből beszél azokról a szentekről, akik bár a föld porában jutottak,
életszentségük egy meghatározott időben az égre juttatja őket. De kik is ők
valójában, aki méltókká váltak arra, hogy örök csillagokká legyenek? Ők az
érteni tudók, … Akik igazságra oktattak sokakat. Mondhatjuk azt, hogy szűkebb
értelemben a pedagógusok, de tágabb értelemben minden evangelizáló ember, aki
felismeri az örök igazságokat és azt tanúságtevő küldetésével átadja másoknak.
Igazságra tanítanak. Ezzel minden
embert formáló küldetés tartalma is megfogalmazódik: nem lehet más, mint az
igazságra tanítás. Nem fantáziáé, nem ötletek közvetítése, nem üres mesék
szépséges megfogalmazása. De minden, aminek nevelő igazságtartalma van, akár
gazdag fantáziával, megragadó mesékkel is megfogalmazva, annak itt helye lehet.
Megfelelően, helyén kezelve a közvetítő képet az igaz tartalom viszonyában.
Megdöbbentő, hogy mennyi
titokzatos, meseszerű és lehetetlen tartalom van a mai szórakoztató média
üzenethordozó képeiben, de az is, hogy milyen szűkös nagyon sokszor azok
igazságtartalma, üzenetük lényege. Vagy pedig épp a valóság legmegrázóbb
képeivel vonzza magára a figyelmet, de sajnos sokszor a hozzájuk fűzött
kommentárok épp nem az igazságot, hanem szűk látókörű, részérdekek látásmódját,
értékelését tartalmazzák, amelyek újabb igazságtalanságok megvalósítására
sarkallhatnak minket ahelyett, hogy az örök dolgokra tanítanának.
A másik égi jelenség épp a
csillagok lehullása, azoknak az emberileg és látszólag állandó égi testeknek a
megszűnése, amelyek a legfontosabbnak bizonyultak minden időben az emberi sors
meghatározásában. A tudománynak köszönhetően napjainkban már olyan pontos ismerettel
bírunk a Napról és a Holdról, ami minden korábbinál biztosabban állítja,
mennyire függ tőlük az emberi élet lehetősége itt a Földön. De azt is, hogy ez
csupán néhány milliárd éves távlatú: mind múltjában, mind jövőjében csillagközi
méretekkel nézve nagyon rövid és véges idő. Múlandó, mert csak teremtett.
Olyan forrásból formált, akinek
tartalma az örök igazság és az örökkévalóság. És a mai szentírási részek erre
akarja fordítani a figyelmünket: mi az, ami örökre megmarad? Amit sem a moly,
sem a rozsda, de még a csillagok elmozdulása, a Nap és a Hold eltűnése sem
emészt el? Erre is választ kapunk a mai liturgia szövegeiben: a már korábban
említett igazságra oktatás, a bölcsesség, az áldozatkészség és szívbeli
odaadás, bizalom Istenben, a Krisztus által elénk állított szeretet növekedése.
Így válhatunk mi is csillagokká,
bár feltámadó és hulló csillagokká, hogy bármikor átadhassuk a helyünket az
örök főpapnak, Krisztusnak, aki egyetlen áldozatával örökké tökéletesé tett
minket. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése