Krisztusban Kedves Testvérek!
Az az emberi magatartás, amellyel a mai ószövetségi és
evangéliumi szövegben találkozunk, bár nagyon hasonló élethelyzetű és hivatású
személyek jelennek meg azokban, mégis teljesen ellentétes értékelést
eredményeznek.
A próféta, az írástudó mindkettő az az ember, aki hivatásából
adódóan jeleníti meg Isten üzenetét szavaival, tetteivel. Illés próféta
Mózessel kiemelkedő egyének, nem véletlen, hogy az evangéliumokban nem csak
tanításuk, hanem személyiségük is többször megjelenik. Az az áldozatkészség és
Istennek ajándékozott élet, amivel jó és balsorsban Illés próféta hűséges
küldetéséhez, példaadó valamennyiünk számára. Elgondolkodtató, hogy szegénysége
miatt halálra szánt özvegyasszonyt arra kéri, hogy utolsó falatját neki ajánlja
föl. De kérése hátterében nem önző magatartása áll, hiszen tudjuk, Isten
korábban is táplálja kenyérrel és vízzel a prófétát, aki maga már rég lemondott
volna hivatása gyakorlásáról, annak áldozatos és nehéz tartalma miatt. Illés
nem azért próféta, mert abban könnyű megélhetési lehetőséget talál annak
ellenére, hogy Isten a szükségeset mindig biztosítja számára, hanem azért, mert
arra Isten hívja, Isten készteti. Bár megvan az, amire szüksége van, mégsem ez
az indítéka.
Természetesen ez a hozzáállás nem általános minden
ószövetségi prófétától, de most ő a pozitív példa a mai szövegek
összevetésében.
Az újszövetségi írástudók magatartása ebből a szempontból
ellentétes Illéshez képest: színleg és direkt a hasznot keresik hivatásukból,
amit Isten amúgy is biztosít szolgáinak fenntartásához, de mintegy ajándékként,
nem pedig követelendő és elsődleges dologként.
Ami mindkét történetben a haszonkeresésen és a készséges
szívű szolgálaton túl még üzenete lehet, az a megfigyelés módszere, az
odafigyelés, mások meghallgatásának szempontja. A próféta figyelmesen
meghallgatja az özvegyasszony panaszát, Jézus pedig csak miután hosszasan
figyeli a templomperselyt, állapítja meg tanítványai előtt a szegény
özvegyasszony példáját. Ezeket a személyeket, élethelyzeteket nem vesszük észre
olyan könnyen, mint egy úton lévő prófétát, vagy hosszú köntösű első helyen
ülőket. Vannak isteni üzenetek, amik csak a szemlélődő, odafigyelő, összegző
elemzés után vehető észre. Amiben óvatosnak, figyelmesnek kell lennünk. A
felületes mindennapi rutin ezeket nem hozza elő, nem vesszük észre.
Hozzállásunkban és értékalakítási rendünkben módszert kell
váltani, hogy őket, ezeket a helyzeteket felismerjük és megfelelően értékeljük.
A mai szentírási személyek életpéldája ebben legyen a következő napokban
mintánk: személyesen meghallgatni, ismereteinket elraktározni, a tényeket,
adatokat pontosan felidézni, összevetni azzal a figyelmes és türelmes
magatartással, ahogy Jézus ül a templomban.
Ez a magatartás megmenteni minket a felületes ítélethozataltól,
mások inkorrekt megítélésétől és a rejtőzködő értékek felismerésére és
követésére vezet el minket. Amen.
(B év Évközi 32. vasárnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése