Elmélkedés 2019. január 12.
Először arról terveztem volna elmélkedést tartani, hogy az igenaptárban található szövegben ez szerepel: "Tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk az igaz Isten ismeretére." 1 Jn 5,20. De megnézve az eredeti szöveget, ezt találtam: οἴδαμεν δὲ ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ ἥκει, ¹ καὶ δέδωκεν ἡμῖν διάνοιαν ¹ ἵνα ˹γινώσκομεν˺ τὸν ἀληθινόν· és ez alapján nem fordítható érzékkel a
διάνοιαν, csak egyszerűen értelemmel. Pedig szívesen megnéztem volna a hitérzék kifejezést ebben a vonatkozásban, de sajnos úgy tűnik, ennek nincs alapja, a liturgikus fordítás nem pontos.

Ezért aztán az elmélkedés arról szól, amit az evangéliumban olvasunk: "János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt." Jn 3,23 (itt most eltekintünk attól, hogy ez szövegrész arra is utal, hogy Jézus keresztelt...) Tehát az indok: a sok víz. Milyen megdöbbentő, hogy egy ilyen egyszerű fizikai adottság meghatározza egy esemény történését. Mint pl. a sok fű, ahol a hegyi beszéd idejében letelepedtek, vagy a szamárcsikó, amely épp ott volt, ahol lennie kellett, vagy a kút, amely mellett Jézus megpihent és találkozott az oda vízért jövő szamáriai asszonnyal. 

Néha bizony nem kell több, csak egy ilyen egyszerű fizikai körülmény, hogy valami épp ott, vagy épp akkor történjen meg. Isten gondviselése ezeket a körülményeket is felhasználja, betudja, amikor isteni akaratának megvalósulása történik. Értékeljük ezeket az egyszerű körülményeket és működjünk teljes szívvel közre külső, banálisan egyszerű körülményeinkkel.