Elmélkedés Wekerle 2016.01.10. Urunk megkeresztelkedése

Krisztusban Kedves Testvérek!

Számunkra, kétezer év elteltével és a bibliai-liturgikus hagyomány fényében nagyon egy képet alkot az az eseménysor, ami Jézus életét jeleníti meg hívő mindennapjainkban. Néhány hete elmélkedtük át a választott nép várakozását, Keresztelő Szent János útkészítő küldetését, bő két hete a születési ünnepkört, a héten vízkeresztet, ma pedig Urunk megkeresztelkedését.

Évről évre megismétlődve egy bő hónapon belül lejátszódik előttünk a liturgikus évben az a bő 30 éves eseménysorozat, amelynek alig voltak annakidején közös szereplői. És ez azt jelenti, hogy akkor nem volt könnyű mindezt egységben látni, egy eseménnyé összekapcsolni. Hiszen nem találkozunk sem a pásztorok leszármazottaival a mai történetben, akiknek átadták volna a nagy élményt, nem találkozunk családtagokkal, szomszédokkal, akik azt mondanák: de hiszen ez már a kezdet kezdetén világosan látszott, és nem találkozunk a napkeleti bölcsek küldötteivel, hogy megnézték volna, mi is lett abból a királyból, akinek látták csillagát és hódoltak neki.

A messiási ígéretek viszont élőek voltak ekkor is annyira, hogy a Jézus korabeli önjelölt messiásról csak a Bibliából is kettőről tudunk. Valami készülőben volt, valaminek történnie kellett, erre utalt egy sajátos benső feszültség az emberekben, erre utalhattak az idők jelei.

Valaminek történnie kellett a názáreti Jézus életében is ahhoz, hogy az, aki szüleinek való engedelmességben, bölcsességben és kedvességben, de nagyon a mindennapi életbe ágyazódva immár 30. életéve fele járt, megmutassa, hogy ki is ő tulajdonképpen.

Amikor a mai evangéliumban azt halljuk, hogy Jézus elmegy Keresztelő Jánoshoz és maga is bemerítkezik nála, ahogy a nép is, imádságában valamilyen különleges esemény történhet. Mi lehetett ennek az imádságnak a tartalma? Lehet, hogy éppen az, ami a nép feszült várakozását is okozza: hogyan történik majd a Szentlélekkel és tűzzel való keresztségi küldetés elindulása? Főleg akkor, ha ő a mindennapok embereként tölti életét? Erre a kérdésére kapja meg a választ imádsága közben, egy jelet, ami felülről jön: a Lelket, galamb képében és az üzenetet önmagáról: ki is vagyok tulajdonképpen. Erre kap hiteles tanúságtételt az Atyától: Te A szeretett fiam vagy, benned TELIK kedvem. Vagyis egy bensőséges kapcsolat közöttük, ami minden máshoz képest különb és egy megerősítés, hogy amire lelkedben készülsz, az a küldetésnek, az isteni akaratnak megfelelő. Ezen az úton kell elindulni és azt végigjárni.

Számunkra ez a fogadott fiúsági tapasztalat a keresztségünkben, Szentlélekkel való megajándékozottságunkban vált hitelessé és nyilvánvalóvá. Induljunk bátran mi is evangéliumot hirdető utunkra, hiszen küldőnk, Mennyei Atyánk nem vonja vissza Szentlelkét és meghívását, küldetését az ő gyermekeitől. Amen.