Vasárnapi elmélkedés 2015.11.01 Mindenszentek

Vasárnapi elmélkedés 2015.11.01. Mindenszentek ünnepe

Krisztusban Kedves Testvérek!

Amikor mindenszentek napján a szentírási szövegek személyre szóló üzenetét halljuk, keressük azokban azt, ami hasonlóvá tesz minket minden szent lényegi tulajdonságához.

Mi az, ami által mi is képesek lehetünk arra, hogy bekerüljünk ebbe a különleges közösségbe? A mai szövegek két kifejezéssel is rögzítik azt az alapvető tulajdonságot, ami közéjük állít minket. És ez a két tulajdonság Isten és az egyén kapcsolatát jellemzi. A Jelenések könyve a pecséttel érkező angyalt figyelmezteti: meg kell jelölni Isten szolgáit, akik fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében, míg János apostol ugyanezt az Isten fiai kifejezéssel fogalmazza meg, akik reménységgel vannak őiránta.

Mindkettő szoros kapcsolatban áll a boldogság mondásokkal, hiszen aki magára vállalja a jézusi áldozatos életet, az szolgál és megtisztul, illetve megmutatja, hogy élete túlmutat korunk karnyújtásnyi életformáján.

Ezzel a kifejezéssel: „karnyújtásnyi” jellemezhetjük azt a kultúrát, ami körülvesz minket. Ez a rövidtávú életforma, aminek direkt haszna van. Ami megáll annál a boldogságnál, ami így fogalmazódna meg: boldog vagyok, mert van birtokom, amit nap mint nap gyarapítok. Amikor vásárolok, akkor létezem. Boldog vagyok, mert sosem érzek fájdalmat, aggódást, csak a szórakozás, a kikapcsolódás, a gyorsan elérhető mosoly a célom. Boldog vagyok, mert érvényt tudok szerezni az akaratomnak. Boldog vagyok, mert akár erőből, veszekedés által is, de előbbre tudok jutni az utamon. Boldog vagyok, mert az igazságot mindig az oldalamra tudom állítani. Meg tudom magyarázni, mit miért úgy teszek, ahogy az nekem tetszik. Boldog vagyok, mert féligazságok és elhallgatott információk mindig a javamra vannak. Boldog vagyok, mert fenn tudom tartani a tökéletesség látszatát. Boldog vagyok, mert mindezt csak és kizárólag magamnak köszönhetem. Nem függök semmitől és senkitől.

Így néz ki a XXI. század hit nélküli, rövid távú pogány szentje. Nagyon tevékeny, csillogó és sérthetetlen sztár. Kísértése, ahogy a jézusi boldogság lehetősége is darabjaiban érint minket mióta az emberi természet megsérült és rosszrahajló lett. De mióta Isten fiai lettünk, szüntelen a másik út késztetése. Kísértés a jóra. A Lélek szava ez, mely megmutatja, ha el akar rajtunk uralkodni a karnyújtásnyi életszentség. Egy kisgyermek így fogalmazta ezt meg: a mennyországba „vezető utat nem lehet lerövidíteni. Mózes megpróbálta a Vörös tengeren, de az veszélyes…”. Veszélyes tehát, ha kikopik lelkünkből a hosszútávú remény, melynek jutalma a mennyben van.

Bár azt is tudjuk, hogy ez a menny lehozható a földre. János apostol ezért mondja jelen időben: most Isten fiai vagyunk. Ez a „most” és a hozzá kapcsolódó boldogság képes arra, hogy mennyországot teremtsen. Olyat, ami nem hely függvénye, hanem „az észrevett csodák itt a Földön”. Ahogy egy 11 éves kislány mondja: az egyetlen próba, feltétel ahhoz, hogy oda juss az, hogy igazán ott akarsz lenni.

Mi hol akarunk lenni? Mennyországban, szentek között, vagy pokolban? Mivé tesszük az életünket, másokét? Nekünk kell határoznunk: Isten befogadása által szentekké válhatunk a tisztamosás és a hosszútávú életremény által. Amen.